Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Reggel

2011.11.14

 

Megint s megint elmélyülő álomképet,
Gondolati mámorvázat libbent agyamba a reggel.
Búcsúcsókot ad az éj, s eltörli, hogy valaha volt,
Ne legyen bennem emlék, csak magány és hidegség.

Ha a takaróba bújnék menedékül, fülön harap
Jegesen a reggel valósága, idegen szaga
Megtépi kócossá aludt hajam: Ébredj, na!
Rémülten fejembe húzom nyakam,
Bolondul menekülnék, de mennem kell.

Csak kilépek a következő percbe,
Majd elsurranok a fürdőszobába...
A hideg mindenhol követ. Bordán rúgott!
Micsoda alak... Megyek már, jól van, megyek...

Ébren volnék már? Kitágul a pupillám
A hirtelen sötétre, a reggel valósága:
Még hajnal van, én álmodom,
Még van időm, néhány óra alvás sosem árt,
Még nincs vége, a harcunk el sem kezdődött,
Még vár rám minden újra, megint s megint.

 

Lil Kyle
2011.11.14.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.