Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Álmodom II.

2011.12.18

 

Még most sem értem sokszor, miért vagyok itt.
Úszom az árral, messzire visz mindentől,
Mint mindig. Mint mindig.
És megnyugtat bennem minden háborgót,
Fájót, némát és üvöltő csendet.

Mit mondasz, miért maradsz?
Te csöndben fuldokló lélekdarab...
fekete sakktáblán hófehér
Halál-paraszt...
Ne hagyd magad!

Nem tudom, hogy érezheted
Magad... Olyan magányos lehetsz
Ott ülve, kezedben vérző
Tükördarab...
Alkotni élsz, hiába félek!

Meghalni kész, ingatag lélekként folydogálok,
Előtted meg-megállva, sehol imbolygok
A minden közepén csak igazán.
Tűrtem a múltat, féltem a jövőt,
A mostban szétszaggatva magam.

Álom ez, de milyen!
Ha az útnak vége lenne,
Ugye rég tudnánk? Ugye sohasem lépünk
Közös útra? Mert sohasem lehetünk
Egy helyen magunkkal.. Csak úgy.

Értem, mit akarok, de nem tudom kimondani.

Várj egy percet!
Várj.

http://www.youtube.com/watch?v=C9haTFoGcvk

Lil Kyle
2011.12.17.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.