Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kutya egy kaland

2011.10.04

 

Egy kutya nézett rám a vonatablakból. Mancsát fel-felemelve integetett. Nekem. Pedig én nem ismertem ezt a kutyát. Nem emlékeztem rá. Emlékeznék. Én minden kutyára emlékszem, akit csak láttam. Csak nem hagyta abba az integetést. Mintha magához hívott volna. Egye fene, megnéztem, mit akar. Ha integetni tudott, biztosan beszél is majd. És nem kellett csalódnom. Tisztán és érthetően beszélt hozzám mikor odaérek az ablaka alá.

- Ugye még mindig nem tudod, hogy ki vagyok?

Megcsóváltam a fejem, mire ő felnevetett. Harsányan és ugatósan, ahogy egy kutyához illik.

- Azért igazán elmondhatnád, ha már idehívtál.

Ő nemet intett a fejével és megcsóválta a farkát. Hirtelen mintha kisebbnek éreztem volna magam, mint általában. amúgy sem vagyok valami nagytermetű emberke, de most igazán furán éreztem magam. De valamiért félresiklottam efölött. A kutya fényesen csillogó, fekete bundáját bámultam. Majd felém áramlott valami istenien finom illat és valami szörnyen keserű. Körbenéztem, majd megláttam egy üzletembert futni a vonatra, miközben kávé mellé habzsol csirkefalatokat. Fúj. Mindig is utáltam a csirkét, a kávé pedig a kedvencem, de ahogy rágondolok, a szörnyen keserű szag felforgatja a gyomromat. A csirke viszont nagyon vonzott. Már csorgott is a nyálam. Valami érthetetlen oknál fogva, elkezdtem rohanni a férfi felé. Élvezettel kapott bele a bundámba a szél, ahogy futottam. Egyik láb a másik után, majd a harmadik, majd a negyedik. Mi?! Várjunk csak.. Bunda. Négy láb. Húsimádat. Neee… Most komolyan kutya lettem?! A fekete kutya idesétált hozzám. Komolyan és lassan lépkedett felém. Szinte féltem már.

- Meg ne ijedj. Itt maradsz! – vakkant rám, mihelyst elrohantam volna. Erre valahogy kénytelen voltam megfordulni. Nem akartam, de kellett.

- Hogy lettem kutya? Nem akarok! Változtass vissza tisztességes emberré! NEM AKAROK KUTYA LENNI! Változtass vissza! Te… Hogy is hívnak?

- Doug – morrantotta oda nekem a fogai közül. Kicsit még vicsorított is hozzá, a hatás kedvéért.

- Meglehetősen fantáziadús! Kutyának kutya a neve, mi? – nevettem. Én is érdes, ugatós, de lágyabb hangot kaptam. Hiába, ha egyszer kutya lettem…

Mit tehettem volna ellene? Még magát a kutyává válás lehetségességét sem értettem. Nemhogy a visszaváltozás ténylegességét. Valóban nem kívántam ilyen alakban leélni hátralévő - immár még kevesebb, mint eredetileg – életemet, de sajnos, aki tíz perce vette fel egy állat alakját, az még annyit sem fog tudni önmagáról, mint addig tudni remélt. Persze ezt aztán a világ minden csontjáért sem vallottam volna be senkinek. Sem embernek, sem kutyának.

- Mondod ezt te. Igazad van, kutyának kutya a neve, de korcsnak korcs, Cur!

- Te szemét! Az én nevem Curly Dee ENWOOD. És nem vagyok korcs! – morogtam és vicsorogtam. Majd dühös vakkantásokkal elrohantam a sínek mentén, a peronon rohanva végig. Doug befutott a vonatba és visszaült a helyére, ahonnan csalogatott. Láttam, hogy egy másik ablakban egy másik kutya is ugyanezt csinálja. Rávakkantottam:

- Ribanc! Ne cseszegesd az embereket! Nem akarnak kutyák lenni! Engem meg változtass vissza! – heveskedtem. Aztán a maradék udvariasságom is feltört - Kérlek.

Erre az az integető dalmata csak rám nézett és annyit ugatott:

- Szuka, neked mindjárt vége, de én még itt rohadok egy darabig. Ne velem csináltass fölös munkát!

Azzal elfordult és kutyavigyorral elkezdett integetni egy nagyon alacsony, kövér nőnek, aki rögtön éles, kellemetlen hangon sápítozva rohant az ablakhoz, hogy ”Milyen aranyos kis állat, biztosan elveszett! Na, nem baj, majd a mami megvigasztalja a kiskutyust!” Persze annál nagyobbat nézett, amikor hirtelen összement és egy visítozó pincser lett belőle, majd a nagy riposztolásban és ugrálásban egy hordárt hasra ejtetett, de mivel a férfi sokkal nehezebb volt, összenyomta az apró kutyát. Nem tudtam sajnálni, valahogy teljesen hidegen hagyott.
Végül megláttam a férjemet. Idegesen és türelmetlenül tekintgetett hol az órájára, hol szét a peronon. Már régen meg kellett volna találnunk egymást. Odarohantam hozzá és mindent mesélni akartam neki, de nem ment. Ő nem volt kutya. Nem értett meg. Vagyis nem teljesen. Lehajolt a fekete labradorhoz, akivé lettem, majd megvakargatta a fülem tövét és az államat. Olyan jó érzésben még sohasem volt részem! Egyszerűen imádtam kutya lenni a kezei között.

-  Mizujs kislány, megvan az embered? – ugatott rám messziről egy dán dog. Én pedig vidáman csóváltam meg a farkamat. Talán túl vidáman is, mivel annyira ráztam a hátsóm, hogy le kellett ülnöm. Brad pedig felszabadultan kacagott rajtam, mikor félre fordított fejjel bámultam a szemeibe.

- Csak érne ide a feleségem, kislány, biztosan tetszene neked. Egy nagyon kedves nő, egyszerűen csak szeretni lehet, és szereti az állatokat is. A kutyákat főképp! Te pedig igen csak helyre kiskutya vagy. Ha beleegyezik, megtartunk. Persze, csak ha te is szeretnéd! – vigyorgott rám fényesen. Én pedig kétségbeesetten próbáltam átváltozni ismét.

Ekkor arra figyeltem fel, hogy valaki rázza a vállamat. Amikor „elkutyultam” ilyen nem volt. Furcsa. De még valaki a nevemen is hívott… Olyan ismerős volt.

 

- Dee! Dee, drágám, ébredj! Itt vagyunk. Ez már Louisiana állam. Nemsokára Shreveportba érünk, készülődj.

- Brad? Brad! Brad, képzeld! Azt álmodtam, hogy kutya lettem. És nem tudtam újra emberré lenni. Pedig nagyon akartam. Meg te is ott voltál. Be akartál mutatni saját magamnak, mert olyan cuki kiskutyának tartottál. Igazán szerettél volna hazavinni.

- Ezen azt érted, hogy szeretnél egy kutyát?

- Nem tudom, mit értek ezen, drágám. Kétségbeesetten akartam ember lenni, amikor csak kutya lehettem. Ó, és álmomban megutáltam a kávét. El tudod ezt képzelni?

- Nem szívem. De az a kutya mégis csak tudhatott valamit.. Mivel, amíg te végigaludtad az utat, én kinéztem az egyik hosszabb megálló során a peronra és kiskutyákat kínáltak.. – nézett jelentőségteljesen a mellette ülő dobozkára.

- Ő egy kiskutya?

- Nem, drágám. Ő a mi kiskutyánk.

Én meg kíváncsian hajoltam a dobozka fölé, amiben egy pontosan olyan fekete labrador kölyök aludt békésen, mint amilyen én voltam álmomban.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.