Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Novellasorozat - Lakkozott szerelem

2012.04.18

Lakkozott szerelem

 

[…]
- Ha csak fél percig biztonságban érezném magam melletted, miközben nem attól félnék, hogy valami irtó nagy marhaságot csinálok, aminek az áldozata egyedüli és kizárólagos módon te vagy, hát… Csend lenne a fejemben. Nem szólnának a vészcsengők, hogy vonuljak a közeledből és soha ne is nézzek vissza. Nem félnék attól, hogy egyik este, mikor már három napja nem alszol, odasétálok hozzád és lerángatva téged a szobádba, altatódalt kezdek el zümmögni neked. Mert én ilyen furcsa bolond vagyok. Igazán nem akartam, hogy ezt érezzem!

- Ez egy monológ, Harry? Olyan gondolkodós…

- És szerinted min gondolkodik a főhős?

- Mondjuk azon, hogyan mondja el a srác a barátnőjének, hogy már többet érez a barátságnál? Vagy a csaj a pasinak, nem tudom. De még biztos nem fejezte be, mert nem érzem úgy, hogy ez így egész lenne. Ugye nem az?

- Nem, valóban nincs még vége. De folytatom… Sokszor álmodom rólad. Arról, hogy csak fogom a kezed és sétálunk. Arról, hogy megsimogatom az arcod. Arról, hogy a hajadba kócolok, és a válladra hajtom a fejem, hogy beszívjam az illatod. Arról, hogy te is azt érzed, amit én. De nem tehetek semmit, mert ha kimondanám, ha előtted mondanám ki, hogy szeretlek… Nem tudnál többé ugyanúgy nézni rám. Én pedig nem akarom elveszíteni a barátságod. Mert ha nem is lehetek együtt veled, legalább melletted hadd legyek! Nem tudnálak elveszíteni, nem tudnálak figyelmen kívül hagyni. Mert az életem értelme vagy. Tudom, ez most nyálasnak hangzik, főleg egy sráctól, de tudod, hogy ez nem számít. Hiszen szeretlek. Édes Chris, tudod, hogy meleg vagyok. Tizenhárom éves korom óta tudom és te voltál az első, akinek elmondtam. Próbáltam küzdeni ellene, mivel ismerlek, és te nem szereted a pasikat. Igazán sajnálom, Christopher Mane, de végtelenül és kínzóan beléd estem.

Chris tátott szájjal bámulta a legjobb barátját. Persze, tudta Harryről, hogy meleg. De gyerekkora óta ismerte és csak barátjának tartotta. Egyszerűen nem bírta felfogni, hogy nem vette észre a jeleket. Mert biztosan voltak jelek, mindig vannak. Elég szerencsés volt a lányok körében, így biztonsággal tudta állítani, hogy annak mindig van jele, ha valakinek bejön. Annak meg főképp, ha szerelmes is belé. De Harrynél valamiért nem akarta észrevenni, ami felkavarta.
Harry várakozóan figyelte Chris arcát, és szinte látta maga előtt a gondolatait. Tudta, hogy önmagát hibáztatja, amiért nem vett észre semmit az érzéseiből. De nem szólt közbe, mert hagynia kellett, hogy a fiú elrendezze magában az ő kis szerelmes monológját
.
[…]

- Emlékszel, Chris, mikor elmonologizáltam, hogy beléd szerettem?

- Wantone, hülye vagy. Hogyan felejthetném el, amikor a legjobb barátom bevallotta, hogy én vagyok élete értelme?! Ez nem vicces, Harry, egyáltalán nem.

- Persze. Csak eszembe jutott…

- Hiányzom? John nem elég neked, mi babám? – nevetett fel Chris kekeckedően.

Harry fogta az első kezébe kerülő párnát és jól fejbecsapta Christ.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.